Mítoszok és legendák

Tudtad e, hogy sokszor a gyógynövényeket termesztő gyógyítók telihold fényénél szedték a különféle gyógyfüveket, ugyanis egyes növények hatását a napfény károsan befolyásolja? Másrészt a  Hold áldásos és telihold idején megnövekedett energiái megnövelték az ilyenkor leszedett gyógynövények hatását. Az ilyenkor az éjszaka közepén, a sötétben bóklászó általában női gyógyítókra nagyon könnyen ráragasztották a "boszorkány" jelzőt, pedig ha a fent említett okokra hivatkozunk, a telihold fénye, a láthatóságban is segítette őket a gyógynövények megtalálásában és leszedésében.

Ahogyan a Hold előidézi az apály-dagály változását, úgy befolyásol a Föld körül keringő égitest minden élő szervezetet. A mitológia a nőiességgel azonosította a Holdat, melynek ciklusa megegyezik a termékenységgel és a szüléssel is.  A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet. A (teli)hold istennője Szeléné, akinek különleges varázserőt tulajdonít a hagyomány. Legendája épp oly különleges, mint a Hold ránk, emberekre gyakorolt hatása.  A legnépszerűbb verzió szerint, Szeléné szerelembe esett egy halandó férfiba, akit Endümion-nak hívtak.  A férfi szépségétől megigézve, Szeléné azt kérte Zeusztól, hogy szerelmese örök életű legyen, így sohase kelljen elválniuk egymástól.  Zeusz teljesítette a kérését, de olyan formában, hogy Endümión az örök él